Maradt még Réka bambusz körsálából fonal. Pontosabban több mint dupla annyit vettem, mint amennyire végülis szükség volt. Ilyen velem még nem történt! A sorsszerűséget kihasználva - mert mi ez, ha nem az - nekiálltam magamnak is készíteni egy nyári sálat.
Amikor Rékának átadtam az övét, az utcán találkoztunk, mentünk szavazni. Úgy mentem a találkozóra, hogy felvettem magamra. Olyan finom puha volt, mégis hűvös, nyárias. Persze rögtön kiszúrta, rögtön le is imádkozta rólam, felvette, a fotók is ott az utcán készültek. Azóta se láttam ... mondjuk a gyerekemet se sokat ... hiába, vizsgaidőszak ...
A fonal, a méret tehát ugyanaz, de a minta más. Egyrészt, mert annyi szép minta van, ami kipróbálásra vár, másrészt pedig valljuk be, mire végig érek egy darabon kissé meg is unom az ismételgetést.
Itt a minta is. Köszönöm annak, aki közzétette, de igazság szerint már fogalmam sincs, hogy honnan mentettem le.
Meg van tehát a jó kis Pünkösdi horgolásom. Megint Őrség, és megint bambusz. Tőlem már indulhatunk is ...