2014. január 23.

Selfie

"A tavalyi év szavának a selfie-t választották meg, vagyis azt a kifejezést, amit a – többnyire mobillal készített  önportrék leírására használnak."

No, hát akkor legalább a tavalyi évvel próbáljak már lépést tartani ...





Ezt a kendőmet/sálamat/stólámat készen még nem is mutattam - nem mintha most olyan sok látszana belőle - de már közreadtam a mintáját, és írtam róla itt és itt.




2014. január 16.

Nem sál, takaró ...

... lesz.




De, tényleg!

Régi tervem, hogy az ágyunk végébe csináljak egy, amolyan lábmelegítő takarót. Tehát nem lesz egy hatalmas darab (mondjuk a szélessége 180 cm, ami azért nem kevés), csak akkora, hogy az örökké fázós lábamat alá tudjam dugni.

A fonal már megvan ezer éve. És tényleg ezer éve! A feketét bő egy éve vettem meg, no de a fehér ... az az antik ... Az biztos, hogy a '80-as években vettem, de legjobb emlékeim szerint főiskolás koromban, ami '84 és '87 között volt ... Azóta minimum 5-ször költözött velem ide-oda, a régi stafírungos ládámban. No? Herakles a neve, fele gyapjú, fele akril és a Foki Fonalkikészítő Gyár terméke. 
A mennyiségével lehet, hogy bajban leszek, mert eredetileg nagyimintára gondoltam, ami lazább, de vesztemre kipróbáltam ezt a mintát is, és reménytelenül beleszerettem. Vastag, mégis puha ... szellős, mégsem lyukacsos ... Szóval ez lesz ... majd megoldom a fonalhiányt valahogy.




Na de miért sál? ... Csak mert most pont akkora...
A hétvégén koncerten voltunk ... gyalog, úgyhogy az Anyutól örökölt nagy bordó meleg kabátomat vettem fel. Akkora piros pont vagyok benne, mint egy max. pontszámos matekdolgozat. Ehhez nem lehet mindenféle színeket hozzárakni. Megakadt a szemem a kanapén, a készülő takarómon. EZ AZ! Már tekertem is a nyakam köré. Az elvarratlan szálak pont megfeleltek rojtnak. ... Hát így.
Még felvettem egyszer világosban is, hogy lefotózzuk, ... aztán most már nincs megállás, amíg bírom fonallal...


A minta rém egyszerű, de azért lefirkantottam, mert én például abszolút vizuális típus vagyok. Íme:




2014. január 14.

Ez a tél olyan, mintha ősz lenne...

... Az ősz viszont nem volt olyan ...
Úgyhogy most hordom az őszi kordkabátomat, az őszi virágos kendőmmel, amit ősszel nem hordtam, mert akkor a nyári holmikat igyekeztem még kihasználni ... Ilyen ez a világ ... Remélem a nyuszi nem a hótaposómba tojja megint a csokitojásokat ...








Erről a kendőről egyébként már írtam itt, itt meg itt, de egyben még sosem mutattam.
Hát így ...

Ui: Örök problémám, hogy a színek nem olyanok mint ... Ezen a monitoron, amin most nézem, meg pláne nem ... Meg még ez a szép őszi/téli/tavaszi napsütés is megtréfált... És eleve nem a kerítésen akartam fotózni, de nem akadt fotósom ... ... ... Szóval ... ez nem piros, és nem sárga ... hanem olyan igazi szép őszi avar színekből lévő finom puha merinó fonal ... de mindegy is ... úgysem ősz van ...



2014. január 3.

4 kis csomag ...

... még a karácsonyt érzi, és gazdáját várja...




De majd megmutatom, hogy mi csücsül benne...



2014. január 2.

2014

Az idei első bejegyzés...
A tavalyi utolsóban sem búcsúztam, üdvözöltem, kívántam mindenféle giccseset patetikusat / nagyra törőt / vicceset ... meg most sem ...

Igaz ami igaz, nem esik nehezemre hátam mögött hagyni a 2013-as évet. Nem történt nagy baj, de nem volt jó... (persze minden relatív...)
Voltak jó pillanatok ... akik fontosak, fontosak is maradtak ... és ez azért fontos ...

Ami pedig erre a lapra tartozik, az az, hogy a kézimunka oly sokszor kapcsolt ki, nyugtatott meg, okozott örömöt, megadta azt az érzést, hogy csak létrehozok valamit ... na.

Úgyhogy, csak úgy találomra minden hónapból választottam egyet... Íme... Nem nagy ügy ... 
Szaladjunk neki a következő évnek!






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...